Header image
  
>

A hozzám fordulóval közösen személyre szabottan tervezzük meg a legmegfelelőbb terápiás formát, egy első interjút követően. Gyógyszeres, egyéni, vagy csoportos terápiát, vagy ezek valamilyen kombinációját.


A bio-pszicho-szociális modell szerint, az egyén lelki állapotát ez a három tényező határozza meg. Bár ez talán egy kissé leegyszerűsítő modell, de a terápia ható tényezőit segíthet megérteni. Az ember veleszületett biologiai (genetikai) információi inkább csak bizonyos sérülékenységi hajlamokat határoznak meg, ami az élet történéseinek hatására fejlődnek valamilyen kóros állapottá. A pszicho szó a modellben azokra az életünk során minket ért lelki hatásokra és a problémákkal szemben elsajátított megküzdési módszerekre utal, amik meghatározzák alapvető pszichés működésünket. A minket körülvevő tárgyi és személyes szociális közeg a harmadik tényező a modellben.


A biologiai tényezőt megváltoztatni nem tudjuk, a gyógyszerek is csak az idegsejtek közötti jelátvivő anyagok szintjének átmeneti változtatásán keresztül hatnak, ezért ezek is csak a tüneteken változtató és nem az ok megszüntetését célzó terápiának tekinthetőek. A másik két tényező azonban változtatható, javulhat a megküzdő képességünk az érzelmileg nehéz helyzetekkel és a szociális környezetünkön is változtathatunk.


A gyógyszeres terápia célja a tünetek csökkenése, az élet megélésének örömtelibbé válása, és azon képességek javulása, amivel a másik két változtatható tényezőt alakítani tudjuk. Ha a gyógyszerek szedése közben a szociális helyzetünkön, vagy a helyzetek kiváltotta érzelmi reakciókon vagy az ezekkel való megküzdésen érdemben tudunk változtatni, akkor jó eséllyel a gyógyszer elhagyása után is jó maradhat az állapotunk. Ha a biológiai komponens jelentős, vagy a másik két tényezőn nem tudunk érdemben változtatni, akkor tartós gyógyszer szedésre lehet szükség.


A szociális és a pszichés állapotunk változtatható. Abban, ahogy a világban boldogulunk, sokkal jelentősebb szerepe van a magunkról, másokról, a világról kialakított jobbára nem tudatos érzéseknek és gondolatoknak, mint ahogy a legtöbben gondolnák. Sőt hacsak nem korlátoz minket valamilyen jelentős külső teher, akkor ez messze a legmeghatározóbb tényező az életben. Az ember különleges képessége, hogy nagyon jól tud alkalmazkodni, minden külső ingert felhasznál, hogy magában egy modellt építsen a világról és benne önmagáról. Sajnos azonban ezek a modellek gyakran hibásak, mert olyan ingerek érnek minket a külvilágból, amik valótlanságával nem vagyunk tisztában és beépítjük magunkba. A legmeghatározóbb ilyen modellek a gyerekkorban képződnek és beépülnek a tudattalanunkba, ezért ezeket tudatosan nem tudjuk felülbírálni, megváltoztatni, viszont folyamatosan hatnak ránk.
Ezek megváltoztatása a feltáró pszichoterápiák legfőbb célja.

.